Április 11. József Attila születésnapja a gimnázium magyar munkaközössége számára a tavasz kiemelt ünnepe. Erre az alkalomra évek óta igyekszünk nívós előadókat hívni, hogy rendhagyó irodalomóra keretein belül versösszeállítással kedveskedjünk diákjainknak. Idén is így történt, hiszen immár hagyományosnak mondhatóan a kassai magyar színház színészei a 100 éve elhunyt Ady Endrére emlékeztek a költő leghíresebb Léda, Csinszka és párizsi verseivel. A műsort a 10. b és a 12. a osztály tagjai hallgatták nagy figyelemmel.
Április 8-án a költészet napja tiszteletére egy kutatómunkát igénylő feladatra hívtuk a lévays diákokat. Evokációt tettünk közzé, amely minden sora jeles költőink verseit idézte meg. Ezeket a szerzőket és verscímeket kellett megtalálni és beadni a magyartanároknak. Sikeresen megmozdult a tanulók nagy része, ugyanis szinte minden osztályból kaptunk helyes megoldást, összességében pedig 100-nál is többet. Örömmel töltött el minket, hogy ennyien foglalkoztak a szépirodalommal szabadidejükben is, ezért valamennyien megérdemeltek irodalomból egy-egy ötöst!
Evokációk
Az életet már megjártam,
hogy is kezdjem, hogy magyarázzam?
Valaki járt a fák hegyén:
főldiekkel játszó égi tünemény.
A Fénynek földi hang még nem felelt -
s nagyon fáj, hogy havi kétszáz sose telt,
de nem vagyok se utódja, se boldog őse
senkinek - se a ma, se Holnap hőse.
Míg ő csak ment a padlásra, ment serényen.
Láttam, hogy rózsafa ugrik át a sövényen,
míg karján buggyos, zsiros papiros szendereg,
oly szürke volt, mint ott fönt a fellegek.
De fönn a hegyen ágyat bont a köd,
valahol az ősz és tavasz között.
Itt van az ősz… avarba hamvadó parázs,
gyúl az erdő: káprázatos fényvarázs!
S míg lelkemben néha elidőz a tigris és a szelid őz,
Párizsba tegnap újra beszökött az ősz.
S a csillagok lélekző lelke csöndesen ragyog
Gyöngy a csillag: gyöngyszilánkokként potyog.
Tudod, én tiltott csillagon születtem,
Köd előttem, köd mögöttem.
De testvéreim vannak, számos milliók.
Hát légy fegyelmezett, ha kedved beszőtte pók!
