Névadónkról

Tóth Pál munkássága

Tóth Pál városunk történetének egyik meghatározó alakja, a Református Nőnevelő Intézet nagynevű igazgatója volt.

 

Több mint 150 évvel ezelőtt, 1843. december 6-án született Miskolcon. Kisiparos családból származott. Édesapja - Tóth András - a régi Sörház utcában volt tímármester. Édesanyja - Rozvánszky Mária - költői lelkületéről volt híres. Sajnos a szülők korán meghaltak, így az árván maradt család fenntartásának gondja a legidősebb nővérre, Zsuzsikára szállt. Két keze munkájával, varrással kereste meg mindennapi kenyerüket.

Tóth Pál gimnáziumi tanulmányait a miskolci református gimnáziumban végezte. Az érettségin minden tárgyból kitűnőre vizsgázott! Majd a sárospataki főiskolán egy évig a bölcseleti, három évig pedig a teológiai karon tanult. Itt is kitűnőre vizsgázott. Ezután három évet töltött Erdélyben gróf Bethlen Sándor családjánál, mint nevelő. Ezt követte egy év a budapesti tudományegyetemen, ahol latin-magyar szakra járt. Ekkor választotta meg tanárnak a szatmárnémeti református főgimnázium az 1871-1872-es iskolai tanévre.

Az 1872-es sárospataki egyházkerületi közgyűlés Tóth Pált kérte fel a miskolci leánynevelő intézet vezetésére. Az ekkor 26 éves múltra visszatekintő iskola indulásához az anyagi támogatást Karacs Teréz szerezte meg, s utána évekig volt annak igazgatónője. Őt Dóczy Gedeon követte, aki 1859-től 1872-ig állt az egyre gyarapodó intézmény élén. Az ő munkáját folytatta 1872-től 1903-ban bekövetkezett haláláig Tóth Pál.

1873-ban az egyházkerületi közgyűlés jelentése így szól az új igazgatóról:

Biztos tanúságát adta tanári képességének, oly meglepő eredményt mutatván fel tanítványai képzésében, ami a jövőre nézve a legszebb reményekre jogosítja az egyházkerületet."

Tóth Pálnak hosszú ideig csekély összegekből, az egyházkerület adományából és a tandíjakból kellett az egész intézetet, családját fenntartania. Így nemcsak igazgatója, hanem tanára, gazdája, felügyelője és mecénása is volt az intézménynek. Munkájában, küzdelmeiben hű segítőtársa volt felesége, Nagy Kornélia, egy szatmárnémeti tanárcsalád leánya. Nagy szeretettel nevelték négy gyermeküket.

Igazgatói munkája mellett több egyletnek választmányi igazgatósági tagja, egyháztanácsos, a városi képviselőtestület tagja, valamint a tanügyi kör elnöke volt. Irodalmi munkássága is figyelemre méltó. Költeményeket és cikkeket írt különböző lapokba, folyóiratokba és több pedagógiai témájú könyv is fűződik nevéhez. Így: Ifjú leányok könyve, Magyar nemzeti irodalomtörténet, Magyar irálytan.

Legmaradandóbb alkotása mégis iskolaépítő tevékenysége volt. Az ő munkájának az eredménye az intézet lassú kiépülése és biztos anyagi alapokra való helyezése. Jórészt adományokra alapozva alakulhatott át négyosztályosból hatosztályos felső leányiskolává.

1887-ben avatja fel az igazgató úr az iskola új épületét. 1892-ben új helyiségeket épít, például dísztermet, 1899-ben pedig tornacsarnokot. A nagy tudós, Herman Ottó 100 darab ásványt, Tarczay Kálmán kagylógyűjteményt ajándékoz a diáklányoknak.

Az intézetet ekkor már egész Borsod vármegyében Tóth Pál nevén emlegették. S amit a közhangulat már eldöntött, az egyházkerület szentesítette. 1938-ban Tóth Pál Református Nőnevelő Intézetnek nevezték el az iskolát.

Három év múlva az épület falán márvány emléktáblát helyeztek el, melyen a volt tanítványok, a tanári kar és a tanulóifjúság így emlékezett meg nagyhírű igazgatójáról:

31 évig volt fáradhatatlan vezére az intézetnek. Az eszményi szép iránti lelkesedéssel, költői lelkületű, a leányok kedélyvilágát átérző egyéniségével és irodalmi munkásságával, nevelőerejével a kis mustármagból terebélyes fát növelt."

Hirdetmények

Diákotthoni beköltözési tájékoztató

Tovább

Rendelhető a 2017-2018-as Lévay naptár!!!

Tovább

Tájékoztató új tanulóknak

Tovább