A türelmi rendelet utáni nehéz időszakban sokat köszönhetett az iskola az egyházkerület főgondnokának, gróf Vay Ábrahámnak és fiainak, akik anyagi támogatással segítették az iskola létét.
A Bach-korszakot is igen megszenvedte az iskola. Csak a tandíjak jelentettek rendszeres bevételt, bár voltak kegyes adományozók is. Mégis ezekben az években az iskola saját erejéből bővítette könyvtárát, ösztöndíjakat alapított, sőt még tanári nyugdíjpénztárt is létrehozott. A Tiszáninneni Református Egyházkerület sokat tett az iskola fejlesztéséért.
A kiegyezéstől a világháborúig tartó korszak a gimnázium egyik legvirágzóbb időszaka.
