„Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint mikor valaki életét adja az ő barátaiért”
Önfeláldozó szeretetre van szükségünk, mindhalálig, ha éltetni akarjuk azt a közösséget, melyből vétettünk, azt a népet és nemzetet, melynek eleven tagjai – és jövendőjéért felelősei – vagyunk.
Október 6-án az első tanóra keretében iskolarádión keresztül emlékeztünk az aradi vértanúkra, gr. Batthyány Lajosra, és az 1848/49-es szabadságharcban minden hősi halottjára.
Rövid megemlékezésünket a János evangéliumából vett igei gondolattal indítottuk.
A kivégzettek névsorát és Damjanich imáját (Simon Előd 11.A osztályos tanuló tolmácsolásában) a diákok fennállva hallgatták, majd a Kormorán együttes feldolgozásában Tompa Mihály: A gólyához című költeménye hangzott el.
A nemzeti gyásznapon az anyanyelvi-irodalmi ÖNKÉPZŐKÖR tagjai a gimnázium első emeletén mécsesgyújtással és egy különleges installáció keretében emlékeztek 1849 mártírjaira.
Lovász László
magyar-történelem szakos tanár
