2024. november 27-én a Carl Lutz Alapítvány szervezésében gimnáziumunk 12. évfolyamos és 10.B osztályos diákjai egy különleges előadáson vehettek részt a Szalay Sámuel Díszteremben. Az Alapítvány munkatársai egy kiállítást is hoztak iskolánkba, amely érzékletesebbé, átélhetőbbé tette a holokauszt, a múlt tragédiáit. Megismerhettük többek között Carl Lutz életét és szerepét a magyarországi zsidók mentésében. Az előadást Patkó András tartotta, aki az Üvegház (amely a központja volt az egész akciónak) önkéntese, így történetein keresztül még jobban megérthettük, hogy min mentek keresztül akkor ezek az emberek.
Nagyon hálásak vagyunk ezért a lehetőségért, mert így sokkal személyesebbé lett a történelem. Közösen valljuk, hogy a huszadik század első feléről -mely az európai lakosság hatalmas rétegeinek társadalmi vagy faji elméletek alapján való kiirtásának időszaka- nem hallgathatunk, és nem feledhetjük.
Az emberi természet egyik, ekkoriban feltárt legcsodálatosabb tulajdonsága az engedelmesség. Az ártatlanok lemészárlásának pedig nem is tízezrek, nem is tízmilliók, hanem gigászi tömegek voltak engedelmes szemtanúi. De nem csak engedelmes szemtanúi: ha parancsot kaptak, szavaztak a megsemmisítés mellett, zúgással fejezték ki a tömeggyilkosságokkal való egyetértésüket. Előfordult persze ellenállás is, akadt példa arra, hogy egyesek a halálra szántak bátorságával léptek fel, voltak lázadások, volt önfeláldozás, amikor valaki egy távoli, ismeretlen ember megmentése érdekében kockára tette a saját és a családja életét. (részlet Vaszilij Grosszman: Élet és sors című regényéből. Fordította: Soproni András. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2013. 243-244. old.)
Carl Lutz svájci diplomata neve örökre összefonódott a második világháború egyik legbátrabb humanitárius akciójával. Lutz, aki 1942 és 1945 között Budapesten Svájc konzuljaként szolgált, számos zsidó életét mentette meg a holokauszt során. Ebben az erőfeszítésében kulcsszerepet játszott a cionista fiatalokkal való együttműködése.
A német megszállás és a magyarországi zsidóüldözések fokozódásakor Lutz különleges megállapodást ért el a német hatóságokkal, amely lehetővé tette számára, hogy Svájc védelme alatt kibocsátott „védőleveleket” osszon ki zsidó menekültek számára. A dokumentumok formailag Palesztinába történő kivándorlásra jogosították fel a birtokosokat, de gyakorlatilag megóvták őket a deportálástól.
Lutz munkájában nagy segítséget nyújtottak a cionista fiatalok, akik rendkívüli szervezőkészségükkel és elkötelezettségükkel aktívan részt vettek a védőlevelek kiosztásában és a menekültek biztonságba helyezésében. A fiatalok hamis papírokat készítettek, búvóhelyeket szerveztek, és segítettek az embereknek eljutni a „védett házakba”, amelyek Lutz közbenjárásával Svájc oltalma alatt álltak.
A cionista mozgalom tagjai nem csupán passzív szerepet játszottak; ők voltak az ellenállás egyik gerince, akik saját életüket kockáztatva mentették társaikat.
Carl Lutz és a cionista fiatalok tevékenysége az emberi szolidaritás és bátorság példaértékű példája. Az erőfeszítéseik nyomán körülbelül 60 000 zsidót sikerült megmenteni Budapesten. Lutz tevékenységét később a Világ Igaza címmel ismerték el. Az ő és a cionista fiatalok története arra emlékeztet, hogy az emberség és a cselekvés ereje a legreménytelenebb időkben is életet menthet.
Dr. Vonáné Vincze Viktória
munkaközösség-vezető