Ma már szinte lehetetlen történeti munkát megírni a 20. század második feléről oral history (magyarul elbeszélt történelem) nélkül, amelynek létjogosultsága vitán felül áll.
„Az oral history, miközben saját szavaik felhasználásával visszaadja az embereknek a történelmet, egyúttal segíti is őket egy önmaguk által formált jövő kialakításában.”
(Paul Thompson: The Voice of the Past)
A személyes nézőpontnak komoly motiválóereje van, életszerűvé teszi a történelmet, alkalmas arra, hogy kapcsolatot találjunk a megélt, elmesélt történet és a minket körülvevő valóság között. Az ebből fakadó „személyesség”, illetve „érintettség” érzése gyakran problémák önálló felvetésére, megfogalmazásra sarkall, aktív (aktívabb) megismerésre, befogadásra késztet minket.
2023. október 16-án a 11. C osztály tanulói és a 12. évfolyam történelem fakultációs diákjai a Szalay Sámuel Díszteremben rendhagyó történelemórán vehettek részt Dr. Lengyel Attilával, okleveles vas- és fémkohómérnökkel, a Miskolci Egyetem nyugalmazott kandidátusával.
Mérnök úr többek között személyes, családi (abaújkéri) emlékeit osztotta meg a hallgatósággal, beszélt többek között az 1950-es évekről, a (hortobágyi) kitelepítésről. A korszak kapcsán a diákok olyan fogalmakkal találkozhattak, mint a belső ellenség, klerikális reakció, elszabotálás. Megérthették, hogy mit jelentett osztályidegennek lenni, hallhattak arról, hogy épült az 1950-es években a Miskolci Egyetem, vagy hogy egy kisgyermek hogyan élte meg az 1956-os eseményeket vagy egy házkutatást.
Köszönjük szépen mérnök úr őszinte és elgondolkodtató előadását!
