Nagyon örülök, hogy részt vehettem a cserediák programban, mivel így saját magam is megtapasztalhattam milyen Magyarországtól elszkított magyarként élni.
Már az első pillanatban szimpatikus volt a befogadó családom, minden nap mutattak valami újat a városban és a környéken. Elvittek moziba, színházba, a brassói kalandparkba és a brassói coresibe. Az iskolában nagyon jó közösségbe kerültünk, szinte mindenkivel összebarátkoztunk. Voltam a diáktanács gyülésén, ahol megkérdezték az én véleményemet is. Még egy foci edzésen is részt vettem. Az órákon is figyeltek ránk és próbáltak bevonni a tanórákba. Utolsó nap leültünk beszélgetni az Igazgatónővel, elmondtuk neki élményeiket. A fogadó család nagyon figyelmes volt, mikor indultunk haza, kaptam tőlük egy olyan ajándékcsomagot, amiben azok a dolgok voltak amik nagyon ízlettek a hét folyamán.
Paizs Lilla 11.D
Számomra a cserediák program annyit jelentett, hogy nemcsak új barátokkal, hanem rengeteg élménnyel is gazdagodtam. Fogadó családom úgy tekintett rám, mintha saját gyerekük lennék; figyeltek igényeimre, az anyuka olyan ételeket főzött nekem amiket szeretek. Az osztály, amibe kerültünk még az első nap befogadott, és nőnapkor mi is kaptunk bonbont és virágot is. Hétvégén elvittek Brassóba ahol megnéztünk a város látványosságait, valamint a Coresit ami egy Westendhez hasonló bevásárló központ, itt megtaláltam a kedvenc ruha márkáim boltjait. Ha lenne lehetőségem 12.-ben is menni, biztosan élnék vele.
Pongrácz Zsófia 11. D
Kézdivásárhelyen töltöttünk el egy feledhetetlen hetet a cserediákprogram keretein belül. Azon kívül, hogy ennek a településnek minden zugát bebarangoltuk, jártunk még Sepsiszentgyörgyön, Brassóban és Bálványos fürdőn. Nagyon kedves családok fogadtak minket, akik mindent megtettek azért, hogy jól érezhessük magunkaz és soha ne felejthessük el ezt a hetet, és persze őket sem. A fogadóink nagyon jó baratnőink lettek, akikkel a távolság ellenére folyamatosan tartjuk a kacsolatot. Míg ott voltunk, mi is rendesen jártunk iskolába, ahol szintén remek osztályokba kerültünk, akik nagyon befogadóak voltak. Tapasztalataink alapján több az elvárás náluk, mint itthon. Bár kevesebb nyelv, és torna órájuk van mint nekünk, több nyelvet kell elsajátítaniuk kötelező szinten: angol, német, román. Nagyon hálásak vagyunk Istennek és az iskolának, hogy ilyen kalandban lehetett részünk, és reméljük, lesz lehetőségünk további cserediákprogramokban is részt venni.
Bodnár Boglárka 9.B
Kováts Anna Kata 11.A
A lévai Czeglédi Péter Református Gimnáziumban töltöttük a cserediákprogramot. Jóval kisebb létszámmal folyik a tanítás, egy osztályban átlagosan 10 diák van, az iskolában kb 40 diák volt összesen. Ez egyrészt előny is, de persze hátránya is van. A kis létszámnak köszönhetően mindenkit megismerhettünk. Igazán befogadó társaság volt, rengeteg diákkal tartjuk folyamatosan a kapcsolatot, és a távolság ellenére találkozókat szervezünk. Oktatás szempontjából azt vettük észre, hogy kevesebb az elvárás - bár nekik ott van a szlovák óra. Mivel náluk kötelező érettségi tantárgy a szlovák, muszáj anyanyelvi szinten megtanulniuk. Ugyanúgy 2 idegen nyelvet tanulnak. Kötelezően angol és német, nincs több lehetőség.
Rengeteg élménnyel tértünk haza. Nagyon hálásak vagyunk Istennek (és persze a Lévaynak is), hogy hozzájuk sodort, hiszen mindkettőnknek életre szóló élmény volt. Mindketten egy céllal indultunk el Szlovákiába, hogy kipróbáljuk magunkat idegen környezetben, mert mindkettőnket érdekelnek komolyabb cserediákprogramok is. Kellő tapasztalatot szereztünk beilleszkedés terén, és sokkal bátrabbak lettünk. Felejthetetlen élményeket kaptunk, felejthetetlen emberektől. Nagyon nehezen ment a búcsúzás, egy hét alatt mintha kaptunk volna egy másik családot. Megígértük hogy nem ez volt az első, és utolsó találkozásunk.
Hálás szívvel köszönjük: Kapus Virág Lia és Pető Réka
Marosvásarhelyi cserediákságunk alatt sok pozití élmenyt szereztünk. Betekinthettünk az Erdélyiek kultúrájába, új szokásokat ismertünk meg. Az iskolai órakon bevontak minket a tanulásba, így egy percig sem unatkoztunk. Iskolán kívül is az emberek kedvesek és segítőkészek voltak, mikor eligazításra szorultunk. A fogadó családok segítettek minket, bármi problémánk volt, és sokszor közösen szerveztek nekünk programokat. Aki a cserediáksagon gondolkodik, annak bátran ajanljuk, nem fogja megbánni.
Krajnyák Ágnes 9.A osztályos tanuló
