Papp László festőművész, a Lévay öregdiákja otthonában fogadott minket egy beszélgetésre. A már 97. életévében járó „Laci bácsi” most saját festményiből adományozott műveket a Lévay Gimnázium számára. Szívesen tekint vissza az iskolában töltött évekre, ezért úgy gondolta emléket szeretne hagyni az utókornak.
Milyen emlékek kötik a Lévayhoz? Fel tudna idézni egyet?
Nagyon-nagyon sok kedves emlékem van a gimnáziumban töltött diákévekről. Amit nagyon sokat emlegetek a következő; Én és Székács Zoli voltunk a legjobb rajzosok az osztályban, ennek ellenére engem Zsiga bácsi (Imreh Zsigmond festőművész) félévkor megbuktatott. Miért buktatott meg? Azért mert rosszul rajzoltam? Nem. Az összes rosszul rajzoló osztálytársamnak én készítettem el a rajzát. Szünetben odahívott magához, és számon kért ezért. Évekkel később elmeséltem ezt egy társamnak, azóta sem hiszi el, hogy ez így történt.
Honnan ered a művészete? Mi inspirálta? Hogyan kezdődött el?
Tíz éves korom óta rajzoltam egy kis füzetbe, amit a mai napig megőriztem. Amikor a tanítónő leadta a tananyagot, azt a füzetemben illusztráltam rajzokkal. Későbbi években dúlt a háború. Emlékszem oda is csak fényképezőgépet és egy rakás könyvet vittem magammal. Hamarabb dobtam volna el a nadrágomat, minthogy bármelyik könyvtől megváljak. Később az összes könyvet haza is hoztam. Angol hadifogságba kerültem, ez rengeteg művem inspirálta. Ugyancsak fontos megemlíteni a Tokaji művésztelep ahol rengeteg időt töltöttem, az iskola számára adományozott művek között is, egy ezen a festői tájon készült munkámat adományozom.
Papp Lászlót az 1956-os forradalomban kifejtett tevékenysége miatt letartóztatták és börtönbe került. Szabadulása után 1958-tól a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Technikumban tanított, majd a város és a megye gimnáziumainak rajz szakfelügyelője volt – nyugdíjba vonulásáig (1986). A Lévay számára most több festményt is adományozott, amely a tervek szerint majd az új épület falat díszítik majd.
Horváth Csongor
10.c osztályos médiás diák
