Az idei túratábor meleg, napos idővel kezdődött. Reggel, 7 órától volt a gyülekező, majd felszálltunk a vonatra, amely Abaújszántó felé ment. Onnan Kiss Péter tanár úr vitt minket Boldogkőváraljára. Vidáman és lelkesen vágtunk neki az útnak. Akármerre haladtunk nevetés hangjai kísérték a falvakat és az erdőket. Az első nap úticélja Regéc volt. Az út kellemesen telt, voltak emelkedők, melyeket néhányunk hősök módjára teljesített, de leginkább erdőkben, mezőkön mentünk keresztül. A regéci szállásunk tiszta volt, a sátrazók számára pedig az udvar nagy és kényelmes. Este, a tábortűznél került sor az ismerkedésre, és persze itt sem maradhattunk viccek és poénok nélkül. A másnapi túraszakasz volt a leghosszabb és legnehezebb mind a három nap közül. Másnap reggel már, rögtön ahogy kiértünk a faluból, egy emelkedős szakasz következett, rövid megállásokkal. Miután felértünk a hegycsúcsra egy félórás pihenőt tartottunk, hiszen még az út nagyrésze előttünk állt, és ezen az útvonalon egy falu vagy község sem keresztezte túránkat. Vidáman, ámde fáradtan értünk Makkoshotykára. Az este végén minket is elért a vihar, de ez nem okozott számunkra csalódást, csak pár fokkal lett hűvösebb levegő. Másnap reggel folytattuk túránk utolsó szakaszát, ami picit több volt és nehezebb, mint amire számítottunk. Az út közben egy pici tanya és pár falu is keresztezte túránkat. Utunk utolsó állomásához érve, Sátoraljaújhelyre, a csapat fáradtan, de önfeledten, boldogan és büszkén szállt fel a hazafele tartó vonatra.
Szöveg: Katona Réka
Fotók: Petrik Péter tanár úr
