9. A
Az osztály életében először három napos osztálykirándulásra indultunk Egerbe és Felsőtárkányba. A napok első fele mindig a város és az erdő felfedezésével telt. Megismertük a város történelmét és azt, hogy milyen mélyre nyúlik vissza. Körülnéztünk a Bükkben, és lehetőségünk adódott csillagokat vizsgálni. Egy kiállítást is megtekintettünk, ami nagyrészt a Bükki Nemzeti Park élővilágára összpontosított. Ezt követően sétát tettünk a közeli erdőben mialatt a csoportvezetőnk szintén a nemzeti park élővilágát mutatta be.
A napok második felében az osztálykirándulás közösségépítő szerepére fókuszáltunk.
Nagyon jó hangulatú kirándulás volt, mely során a környezetünk páratlan szépségével is megismerkedtünk. (Pető Máté 9. A)
10. B
Csütörtökön megérkeztünk Jósvafőre, ahol a parókián szálltunk meg. Később megtekintettük a tájházat, illetve az “Ember a karszton” program keretén belül bejártuk a falut és sok érdekességet hallhattunk. Ezek között szó volt a Hucul ménesről is. Mindeközben saját készítésű krumplilángost is fogyaszthattunk.
Másnap, pénteken áttúráztunk az Aggteleki cseppkőbarlang Vörös-tónál lévő bejáratához. Majd egy nagyjából 2 órás túra után a barlangban, a jósvafői kijáratnál jöttünk újra a felszínre. A parókiára visszamenet megcsodáltuk a Tengerszemet is. (Sallai Eszter 10. B)
8. A
Szerda reggel indultunk Szelcepusztára, ahol a szállás elfoglalása után megismertük a szabályokat és megebédeltünk, illetve beosztottak minket négy csapatba: Hiúzok, Farkasok, Medvék és Viperák. Ebéd után elindultunk a délutáni túrára. Szelcepusztáról egészen Jósvafőig sétáltunk, ami körülbelül 15 kilométer hosszú szakasz. Az odaúton rengeteget nevettünk, és nagyon jól szórakoztunk. Jósvafőn meglátogattuk a Tengerszemet, és pihentünk egy kicsit. Azután lovas kocsiztunk egyet, ahol még egy patakba is belementünk. Amikor végeztünk a lovas kocsikázással visszaindultunk Szelcepusztára. Ez az út hosszabbnak tűnt, és már fáradtabbak voltunk, de még mindig volt erőnk együtt kacagni. A vacsora elfogyasztása után volt, aki lefürdött és elment aludni, de olyan is volt, aki még a tábortűznél csevegett a többiekkel vagy társasozott az asztalnál. Csütörtökön reggel napos időre ébredtünk, és már délelőtt útra keltünk és meglátogattuk a Ménes-tavat. Útközben megnéztük az évek óta üresen álló medve ketrecet is. Amint a tóhoz értünk összeálltunk csapatokba, és kitöltöttünk egy kvízt, az eddig hallottakból és ezzel is felmérték, hogy mennyire tudtunk odafigyelni a sok érdekes információra. A kvíz után kissé sietve indultunk vissza, nehogy kihűljön az ebéd. Étkezés után nekiláttunk a délutáni csapatjátéknak, amit Jumanji-nak hívtak. Ebben a játékban helyszínről helyszínre jártunk a csapattal, és oldottuk meg a különféle feladatokat. Ezután a remek játék után tüzet gyújtottunk, és szalonnát sütöttünk, miközben páran fociztak vagy sétálgattak a ház körül. Még elalvás előtt volt egy feladat, ami arról szólt, hogy cukorkákat kellett gyűjtenünk a ház előtti placcról. Péntekre is maradt még feladatunk, kettő is. Az egyik feladat egy úgynevezett vak foci volt, ahol bekötött szemmel kellett kapura lőni, a másik pedig egy csapatos íjászat volt. Mind a két feladatot nagyon élveztük és szerencsére komolyabb sérülés nem történt. Az eredmények kihirdetése után, és az utolsó ebéd után visszaindultunk az iskolához. Összességében nagyon jól éreztük magunkat, és remek osztályépítő program volt számunkra. Rengeteget nevettünk és a térerő hiánya sem okozott problémát. Nem utolsó sorban, köszönettel tartozunk Skultéty Kati néninek, illetve a segédkező szülőknek, a csodálatos szervezésért!
