Hálás vagyok Istennek, hogy engedte megérni azt a napot, amelyen újból, immár harmadik alkalommal megemlékezést tarthattunk a Tóth Pál Diákotthon Imatermében Pap Istvánról, egyik fiú tanulócsoportunk névadójáról.
Hála és köszönet illeti azokat a volt nevelőtanár kollégáimat, akik a Lévay József Református Gimnázium újraindulásakor élete és munkássága alapján ítélve méltónak találták a nagyapámat, Pap István református lelkipásztort és vallástanárt arra, hogy tanulócsoportot nevezzenek el róla. Boldog hála tölti el a szívemet, hogy a közelében élhettem, ismerhettem és szerethettem őt. Különleges tálentumokkal áldotta meg a őt Teremtő, hiszen nagy szeretetet, törődést, gondoskodást élhettem meg a közelében kicsi gyermekként, és később fiatal felnőttként is. Hála és köszönet illeti édesapámat is, aki idős kora ellenére fiatalos lelkesedéssel és nagy örömmel készült a rendhagyó történelem óra megtartására, bemutatva édesapja küzdelmes életének fontosabb állomásait.
Köszönöm, hogy jelenlegi nevelőtanár kollégáim megszervezték a diákotthonban a kedves, bensőséges hangulatú alkalmat, és tanítványainknak, hogy tátott szájjal hallgatták végig az előadást, ezzel bizonyítva, hogy érdekes volt a téma, és halló fülekre találtak az ott elmondottak.
Az alkalomról készült felvétel az alábbi linken megtekinthető:
Pap István előadás 2025. 05.13.
Soli Deo Gloria!
Pap Erika tanárnő
Miskolc, 2025. május 20.
