Mérnök úr személyes, családi emlékeit osztotta meg a hallgatósággal, beszélt többek között az 1950-es évekről (pl. arról, hogy mi is az a csengőfrász), a kitelepítésről, a miskolci 1956-os eseményekről, amelyet kisdiákként élt meg.

A személyes nézőpontnak komoly motiválóereje van, életszerűvé teszi a történelmet, alkalmas arra, hogy kapcsolatot találjunk a megélt, elmesélt történet és a minket körülvevő valóság között. Az ebből fakadó „személyesség”, illetve „érintettség” érzése gyakran problémák önálló felvetésére, megfogalmazásra sarkall, aktív (aktívabb) megismerésre, befogadásra késztet minket.

Köszönjük szépen mérnök úr az értékes előadást!