Élete értelmét akkor leli meg, amikor takarítás közben meglátja az árvaház gondnokát az alagsorban sakkozni. A játék azonnal lenyűgözi, hosszas kérlelés után pedig a gondnok belemegy, hogy megtanítja játszani. Beth a sakk megszálllotja lesz, és érzéke is van hozzá, hiszen nemsokára már maga a gondnok sem tudja őt legyőzni. Látva a lányban a tehetséget, a gondnok meghívja alagsori sakkmérkőzéseikre egy barátját, a  közeli gimnázium sakkcsapatának edzőjét. Az edző meghívja Bethet, mutassa meg tudását azzal, hogy a sakkcsapat minden résztvevőjét legyőzi, mindenkit más táblánál, de ugyanabban az időben.

Walter Tevis 1983-ban kiadott ’Vezércsel’ című könyve Bethet követi nyomon, ahogy felnő az árvaházban, örökbe fogadják, sakkversenyeken vesz részt és nyer meg, az alkohol és a nyugtatók rabjává válik, utazik, próbál emberi kapcsolatokat ápolni, a sakkba temeti magát és végül képviseli az Egyesült Államokat a sportág orosz nagymesterei ellen. Beth célja nem más, minthogy a világ legjobb sakkjátékosa legyen.

’A vezércsel’-ről ma már szinte mindenki hallott a nagysikerű 2020-as Netflix adaptációja miatt, de arányát tekintve kevesen olvastak bele a sorozat alapjául szolgáló könyvbe, pedig érdemes lenne, már csak a sorozat és a könyv közötti különbségek felfedezésének érdekében is.

Tevis rendkívüli részletességgel, de a feleslegesnek hatható leírásokat elhagyva írja le a Beth körül zajló eseményeket és a lány lelki világát, mely olyanná teszi a könyv világát, hogy szinte bármelyik évtizedben megállná a cselekmény a helyét. Azt is rendkívül jónak találtam, hogy az író teljesen objektív volt, nem ítélkezett a főszereplő felett, hagyta, hadd kísérletezzen, hibázzon, anélkül, hogy oktatni próbálta volna az olvasót. Azt is érdemes megemlíteni, hogy minden sakkjátszma részletesen le van írva a könyvben, amit egyesek lehet inkább átugornak.

Mindenkinek ajánlani tudom, akinek tetszett a Netflixes sorozat.

Szabó Zsófia